Elcsendesedésre

“Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak,  sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Róma 8,38-39)

Igeolvasás: 2Korintus 1, 3-11

“Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket. Mert amilyen bőséggel részünk van Krisztus szenvedéseiben, olyan bőséges Krisztus által a mi vigasztalásunk is. Ha szorongattatunk, ez a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha vigasztaltatunk, az a ti vigasztalásotokért van, amely elég erős ugyanazoknak a szenvedéseknek az elhordozására, amelyeket mi is szenvedünk. A mi reménységünk bizonyos felőletek, mert tudjuk, hogy amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is. Mert azt akarjuk, testvéreim, hogy tudjatok arról a nyomorúságról, amely Ázsiában ért minket: rendkívüli mértékben, sőt erőnkön felül megterheltettünk, annyira, hogy az életünk felől is kétségben voltunk. Sőt mi magunk is elszántuk magunkat a halálra, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem Istenben, aki feltámasztja a halottakat; aki ilyen halálos veszedelemből megszabadított minket, és meg is fog szabadítani. Benne reménykedünk, hogy ezután is megszabadít, mivel ti is segítségünkre vagytok az értünk mondott könyörgéssel, hogy a ránk áradt kegyelemért sokan sokféleképpen mondjanak értünk hálaadást.”

Szeretett Gyülekezet, Kedves Testvérek!

Nehézségek, megpróbáltatások, szenvedések nem csak olyan élethelyzetek, amelyeket el szeretnénk kerülni, vagy amelyektől szeretteinket meg szeretnénk óvni, hanem olyan megtapasztalások is, melyekről nehezebb beszélnünk, mert nem szeretünk elesettneknek tűnni, vagy nem szeretnénk másokat megterhelni testi-lelki bajainkkal.

Meglephet bennünket, hogy Pál apostol nem így tett. A korintusi gyülekezetnek egyenesen azt írta: “…azt akarjuk, testvéreim, hogy tudjatok arról a nyomorúságról, amely Ázsiában ért minket…”

Vajon miért tette ezt?

Elsőre lehetne arra gondolnunk, hogy tette ezt azért, mert olyan nehéz körülmények közé kerültek, amelyben úgy érezték erejükön felül megterheltettek és ebben a helyzetben nagyon sokat jelentett nekik, hogy a gyülekezet is imádságban hordozza őket, hiszen így fogalmazott: “ti is segítségünkre vagytok az értünk mondott könyörgéssel”.

Ennél többre is kell gondolnunk.

Amikor Pál apostol nehéz körülményeiről szólt, egyben bizonyságot is akart tenni. Bizonyságot akart tenni arról, hogy nem elkeseredett, hanem megvigasztalt ember, mert Isten jelenlétét szorongatott helyzetében is megtapasztalhatta, mert Isten maga vigasztalta meg. Megérezhette, hogy halálos veszedelemben sem elveszett az ő élete.

Ez a hitbéli megtapasztalás képessé tette őt arra, hogy körülményei ellenére hálára induljon, hogy áldja Istent és úgy gondoljon vigasztalására, mint amivel tartozik másoknak. Ezért fogalmaz így: “Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, ki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket.”

Gondoltunk már arra, hogy az a nehézség, amelyen keresztül kell mennünk, azzal Istennek nem csak a mi életünkben van terve, hanem a mások életére nézve is? Gondoltunk már arra, hogy az a vigasztalás, amelyet a nehézségek között Isten a szívünkre helyezett, az nem csak a mi lelki javunkra, gazdagodására adatott, hanem tartozunk vele egymásnak, különösen azoknak, akik imádságban hordoznak bennünket?

Pál apostol nem egyszerűen csak a bajokat sorolta, hiszen azokkal valóban csak megterhelni tudott volna másokat, hanem bizonyságot is tett arról, hogy megértette Istennek célja van mindazzal, amin hitben végig kell tusakodnia magát. Szenvedéseit nem csak összefüggésbe tudta hozni Krisztus szenvedésével, hanem megértette saját szenvedéseinek célját is az ő életére, s mások életére nézve is. Ezért írta: “Ha szorongattatunk, ez a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha vigasztaltatunk, az a ti vigasztalásotokért van, amely elég erős ugyanazoknak a szenvedéseknek az elhordozására, amelyeket mi is szenvedünk. A mi reménységünk bizonyos felőletek, mert tudjuk, hogy amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is.”

Szükségünk van arra, hogy tudjuk kit hogyan hordozott Istenünk a nehézségekben, ki miként élte meg az ő szabadítását, mert ezek által mi magunk is bizakodásra, reménységre indulhatunk. Fontos, hogy vissza tudjunk emlékezni Isten korábbi szabadítására is, mert ezek is erőforrásul szolgálhatnak. Pál apostol is korábbi hitbéli tapasztalata által tudta kimondani: “Benne reménykedünk, hogy ezután is megszabadít,…”

Szükségünk van arra is, hogy minél többen imádságban hordozzuk egymást, mert ez által nem csak a nehézségekben osztozhatunk, nem csak egymás terhét hordozhatjuk, hanem többen lehetünk majd azok is, akik hálára indulhatunk Istenünk irántunk való könyörületéért.

Pál: “Benne reménykedünk, hogy ezután is megszabadít, mivel ti is segítségünkre vagytok az értünk mondott könyörgéssel, hogy a ránk áradt kegyelemért sokan sokféleképpen mondjanak értünk hálaadást.”

Ne féljünk egymást imádságban hordozni, mert miközben imádkozunk, Mindenható Istenünkhöz folyamodhatunk, Aki nem csak halálos veszedelemből tud bennünket megszabadítani itt a földön, hanem bűneink megkötözöttségéből is, hiszen az Úr Jézus Krisztus feltámadása által, a bűn és halál fölötti erejét is bebizonyította.

Ne féljünk nehézségeinket hittel végig tusakodni, mert Istenünk mindent a javunkra akar fordítani.

Elcsendesedésre

“Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám jó, és az én terhem könnyű.”

(Máté ev. 11,28-30)

Szeretett Gyülekezet, Kedves Testvérek!

Megváltozott körülményeinkkel szembesülve nehezebb szavakat találni, gondolatainkat mederben tartani, feladatainkra fókuszálni, nehezebbnek tőnhet akár gyülekezeti körleveleinkben lévő néhány sort is becsülettel végig követni most.

A bezártságban újabb és újabb híradások zaklathatják fel lelkünket. Szeretteink felől jövő hírek aggodalommal tölthetnek el bennünket. A bezárt templomok ténye sokkalhat sokunkat. A szájmaszkokban, védőruhábakban közlekedő emberek látványa könnyeket csalhat ki a szemünkből. Fel sem tudjuk fogni, hogy egyik napról a másikra ennyire sebezhetőknek, kiszolgáltatottaknak bizonyul az életünk.

Reménykedünk, hogy sikerül a virus terjedését megfékezni, reménykedünk, hogy látszik majd az alagút vége, de addig valahogy boldogulnunk kellene. Most, amikor sokan a “papír gurigák” felhalomozásával, vagy a tartós élelmiszerek felhalmozásával nyugtatgatják a lelküket vagy sokan hosszas sorokat állnak ki, hogy lelki nyugalmukhoz, biztonságérzetükhoz szükséges felkapott portékával bebiztosíthassák magunkat, nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy szükségünk van arra is, amit Istenünk adhat nekünk.

A babiloni fogságban sínylődő népének, akiknek ajkán kifogyott az Istent magasztaló ének (lsd. 137. Zsoltár 1-2),mert nem csak a múltban elkövetett bűnök, s az istentiszteletek hiánya terhelte a jelenben szívét, hanem még a jövője felől is elveszítette minden reménységét idegen földön, így szólt Isten: “Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek! Jöjjetek, vegyetek és egyetek! Jöjjetek, vegyetek bort és tejet, nem pénzért és nem fizetségért!” s rögtön hozzá tette: Miért adnátok pénzt azért, ami nem kenyér, fáradozásotok jutalmát olyanért, amivel nem lehet jóllakni? (Ézsaiás k. 55,1.)

Mi emberek újra és újra megkísértetünk azzal, hogy magunk vájta víztartókba vessük bizalmunkat, mint egykor Isten népe, s elhagyjuk az éltető vízforrásokat. Mennyi drága holmi, fizető alkalom, látványosság csábította vasárnap is az embereket, amelyekkel szemben szinte tehetetlenek voltunk, amikor templomba, istentiszteletekre hivogattunk. Mennyi csábító dolog vett körbe otthonainkban is, amelyek Istennel töltött csendességünkről elterelhették, vagy ma is elterelik figyelmünket. S mennyi minden most is kínálkozik, hogy a magunk módján segítsünk magunkon.

Vajon vágyunk-e igazán arra, hogy Isten az előttünk álló időszakban úgy táplálja a lelkünket, ahogyan igazán szükségünk van? Vajon vágyunk-e igazán megelígítettni azzal, amire igazán javunkat szolgálja? Vajon vágyunk-e arra a bőségre, amellyet igazán csak Istenünk tud nekünk megadni?

Ha azt tudjuk felelni, hogy “Igen.”, akkor is késztetést érezhetünk arra, hogy hirtelen a zsebünkbe nyúlva azt kérdezzük, hogy: “De mind ez mennyibe kerül?

Istenünk igéje azt mondja, “…jöjjetek…ha nincs is pénzetek! Jöjjetek, vegyetek …nem pénzért és nem fizetségért!

Megérteni, hogy nem tudjuk megfizetni azt, amit Istenünk kínál, de odajárulni hozzá rászorulóként, s mégis tartani a kezünket érte…sokaknak megalázónak tűnhet. Aki magát nagyobra tartja, az nehezen tud megalázkodni, s alázattal elfogadni. Mégis ez lehet számunkra az egyedüli megoldás, hiszen az úrvacsora közösségünkben is csak fizetség nélkül vehettük magunkhoz a kenyeret és a bort, hogy bűnbánattartásunk közben lelkünk javára, üdvösségünkre lehessen mindaz, amit az Úr Jézus vitt véghez értünk a kereszten.

Adja Isten, hogy így tudjunk élni minden ígével, mely Isten szájából adatott nékünk. Ámen.

Keressétek az Urat, amíg megtalálható! 

Hívjátok segítségül, amíg közel van!

(Ézs. könyve 55,6)

Felhívás az imádkozásra

“Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt;…” (Fil. 4,6)

Mivel a korona virus (COVID-19) kitörése nem csak a hétköznapi életvitelünkben okozott hatalmas változást, hanem hitközösségek istentiszteleti gyakorlatában is szerte a világban, beleértve a mi gyülekezeteinket is, ebben a válságos helyzetben Egyházkerületünk Püspöke, Nt. Dr. Kasznai Csaba levelet juttatott el felénk (kelt. 2020. március 19.)

Ezúton nem csak hitbéli meggyőződésének ad hangot, hanem bátorítással, biztatással is kíván felénk lenni, mindezt az Úr Jézus kijelentésére, ígéretére alapozva: “…íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Mt.18,20.

Továbbá kéri, hogy amíg templomaink zárva tartanak mindent tegyünk meg annak érdekében, hogy a járvány terjedését megfékezzük. Maradjunk otthonainkban, találjunk módot az Isten igéje általi kapcsolattartásra és valamennyien könyörögjünk Istenünk oltalmáért.

Ezen túlmenően eljuttatott felénk egy un. “ima kalauzt”, hogy tartsunk könyörgéseket:

–          a megbetegedettekért és családjaikért,

–          az egészségügyi dolgozókért,

–          a gyengékért,,akik sebezhetőbbek

–          a munkanélküliekért

–          a vezetőinkért

–          a diákokért és családjaikért

–          templomainkért, lelki vezetőinkért

“Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!” (Jn. 14,27)

Istentiszteletek felfüggesztése

Szeretett Gyülekezet!

A járvány megfékezése érdekében (követve a döntéshozók iránymutatásait), gyülekezetünk vezetősége úgy határozott, hogy a reánk következő két vasárnapon:

2020. március 22-én és 29-én nem tartunk istentiszteleteket templomunkban.

Az azt következő vasárnapok megtartása az adott körülményeket figyelembe vévekésőbbi döntésünk tárgya lesz.

Ebben a rendkívüli helyzetben, mindazok számára, akik úgy érzik külön beszélgetésre, közös imádságra vágynak, szeretnénk felajánlani telefonos lelkisegély szolgálatunkat. 

“Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt,

hogy felmagasztaljon titeket annak idején. 

Minden gondotokat őreá vessétek,

mert neki gondja van rátok.  

(1Péter 5,6-7)

ÜNNEPI ISTENTISZTELETI ALKALMAK

  1. December

24.-én, kedden este 7:00 – Szentesti istentisztelet

25.-én, szerdán de. 11:00 – Karácsonyi úrvacsorás istentisztelet

29.-én, vasárnap de. 11:00 – Óévzáró istentisztelet

  1. Január

1.-én, szerdán de. 11:00 – Újévi úrvacsorás istentisztelet

Ünnepi istentiszteleteinkre mindenkit szeretettel hívunk és várunk!

Áldott ünnepi készülődést kívánunk!

“Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek,

amely az egész nép öröme lesz: 

üdvözítő született ma nektek,

aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.”

(Lukács ev. 2,10)