Elcsendesedésre

Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, nem volt velük, amikor megjelent Jézus. 

A többi tanítvány így szólt hozzá: Láttuk az Urat. Ő azonban ezt mondta nekik: Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem. 

Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: Békesség nektek! 

Azután így szólt Tamáshoz: Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő! 

Tamás pedig így felelt: Én Uram és én Istenem! 

Jézus így szólt hozzá: Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak, és hisznek

(Jn. 20:24-29)

Kedves Testvéreim, Keresztyén Gyülekezet!

A járvány óta szokássá vált, hogy a lakosság este 7 órakor kifejezi az egészségügyi dolgozók valamint a mentősök felé az eszmei támogatásukat azzal, hogy megtapsolják, harsona kiáltással tudatják velük, hogy értékelik munkájukat, biztatják őket, – ezzel próbálva erősíteni, – bátorítani az orvosokat, nővéreket, stb, – akik manapság erőfelett állják helyüket.

Elmúlt hétfőn, 13-án – nem sokkal este 7 óra után, – és köszönöm gondnok testvéremnek, aki felhívta figyelmem erre, – lefényképeztek sok szögből Manhattan fellett egy szivárványt.

Olyan jó volt ezt megbeszélni említett gondnok testvéremmel, – az én szemeim könnybe lábadtak, – ahogy manapság sokszor, – mindketten kifejeztük azt, hogy mi tudjuk, – ígéretünk van Istentől, hogy nem pusztítja el a földet, – felismertük a Húsvéti feltámadás jelentőségét, és konstatáltuk, hogy ez a szivárvány ív is jele Isten szövetségének, – remélve azt, hogy mi, emberek felismerjük annak fontosságát, erejét..

Aki szeretné látni,  egyszerűen a Google-be „rainbow over New York City” alatt sok szép képet láthat.

Ez a bizonyosság kellett Tamásnak is, – látni akart, –  fizikailag megbizonyosodni, – az érzékszervein keresztül látni, tapintani.

Gondolkonjunk el mi is az érzékszerveinken keresztül, – olvasva a Szentírást megérezhettük talán mi is: a szamárcsikó izgatott lehelettét, amint eloldják anyja mellől, – a pálmaágak érzését a lábak alatt. A pénzérmék csörömpölését a kövezeten, az ostorsuhogást…

És korábban, – a bűnös nő olajának az illatát, amint betölti a házat.

Majd Jézus az, aki a tanítványok lábait mossa: felsőruhái levetve, körülkötve magát, törölköző, tálban víz, – tanítványai lábai egyenként, – bütykök ezen, tyúkszemek azon, sebhelyek, bőrgomba itt-ott, – elszineződött köröm, s mi minden más.

Megtört kenyér, kitöltött bor a közös kehelybe.

Izzadás, vérrel.

Harminc ezüst pénz.

A tűz melege a helytartó udvarában. A kakas kukorékolása.

Tál víz, melyben Pilátus kezett mosott.

Töviskorona, bíbor palást, köpések. Vér. Marcangolt hús, felszakadt bőr, gyengeség, elesés, valaki aki letörli az arcot, – szegek, kereszt, sorsvetés, szomjazás, fájdalom, ecet, dárda. Víz és vér.

Balzsam és gyolcs. Frissen kifaragott sír.

A passió ezen mozzanatai az érzékek mindenféle lehetőségét ígénybe veszik. – Hogyne várná ugyanezt el szegény Tamás.

Hiszen nem ismerték fel először Jézust a temetőben, nem ismerték fel az emmausi úton, nem ismerték fel a galileai tó partján, vagy amint a felső teremben megjelent először.

Megértem, miért kellett Tamásnak is ez az érzéki bizonyosság. – Remélem, – reméljük mindannyian, testvéreim, – hogy a mi hitünk erősebb, mint Tamásé, – reméljük, hogy legalább olyan erős, mint az övé, – ha Jézus elénk tartja bizonyosságként kezeit, oldalát, – értünk ejtett sebhelyeit, – akkor ismerjül el, – fogadjuk el Urunknak, Istenünknek.

Mert ő feltámadt, – feltámadt bizonnyal!

Erre segítsen könyörülő Istenünk. Ámen.



Mindenható Kegyelmes Istenünk!

Hálát adunk kegyelmedért, hogy megtartottad életünket, hogy gondot viselsz gyermekeidre, – érezzük, hogy nem ezt érdemeljük, – de köszönjük a megváltást. Kérünk, ne vond meg tőlünk ezt a kegyelmet, – kürünk bocsásd meg a bűneinket, szent Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus érdeméért.

Úr Jézus, köszönjük a te áldozatodat, hogy mi azáltal örök életet nyerhetünk. Erősísd, kérünk, hitünket, bizalmunkat, – ne engedd, hogy életünk próbái, mindmegannyi reánk leselkedő baj, betegség, járvány, félelmek és aggodalmak elvonjanak bármit abból a tudatból, hogy semmi sem választhat el minket Tőled.

Tarts meg kegyelmedből, add nekünk a Te békességedet, támogass ígéddel, amely olvasásával naponként élhetünk otthonainkban, addig a napig, míg ismét megengeded, hogy egybegyülhessünk templomunkban.

Maradj velünk, áldj meg és óvd a mi életünket. Jézus nevében fohászkodunk, – hallgasd meg imánk. Ámen