Elcsendesedésre

“Majd elindultak a Hór-hegytől a Vörös-tenger felé, hogy megkerüljék Edóm országát. De útközben elfogyott a nép türelme, és így beszélt a nép Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok föl bennünket Egyiptomból? Azért, hogy meghaljunk a pusztában? Hiszen nincs kenyér és nincs víz, szívből utáljuk ezt a hitvány eledelt! 

 Ezért az Úr mérges kígyókat küldött a népre, és azok megmarták a népet, úgyhogy sokan meghaltak Izráelből. 

 Ekkor odament a nép Mózeshez, és ezt mondta: Vétkeztünk, mert az Úr ellen és ellened szóltunk. Imádkozz az Úrhoz, hogy távolítsa el rólunk a kígyókat! És imádkozott Mózes a népért. 

 Az Úr pedig ezt mondta Mózesnek: Készíts egy mérges kígyót, és tűzd föl egy póznára! Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha arra föltekint. 

 Mózes tehát készített egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt.”

(IV. Mózes 21:4-9)

Kedves Testvéreim, Keresztyén Gyülekezet!

Van egy kis történet egy halászról, aki egy temgerparti kis halászfaluban élt, – egyszer egy dúsgazdag befektető járt arra és észrevette a halászt, amint az a bárkája mellett ült a homokban nézve a tenger hullámzását.

–          Hát te miért nem halászol? – kérdezte a gazdag úr.

–          Mára már fogtam elég halat. – jött a válasz.

–          Miért nem fogsz többet, mint amennyire egy nap szükséged van?

–          Mit kezdenék velük?

–          Ember, a felesleget eladod, előbb-utóbb lesz annyi pénzed, hogy vásárolhatsz egy nagyobb hajót, – kimehetsz mélyebbre a tengeren, – nagyobb halakat és más tengeri herkentyűket foghatsz, – még több hajód lehetne idővel, – gazdag lehetnél, mint én…

–          És akkor mit csinálnák?

–          Leülhetnél és élvezhetnéd az életed!

–          Én már most azt csinálom!- válaszolt a halász.

Mostani felkavart világunkban egyre többünkben ott lehet a kérdés, hogy vajon mikor áll vissza az élet a rendes kerékvágásba, ha egyáltalán visszaáll valamikor. Eljön-e az az idő, amikor nyitva lesznek ismét az iskolák, hogy a gyerekek újra tantermekbe járjanak tanulni? Vágyunk arra, hogy a munkahelyekre, ahova eljárt mindenki dolgozni, újra lehessen bemenni, hogy ne otthonról kelljen ilyen-olyan projecteket elvégezni. Vágyunk arra, hogy aki szereti a sportmeccseit, – élvezhesse újra, – legyen szinház, mozi, koncertek, – minden, ahogyan volt rövid pár hónappal ezelőtt. Álljon vissza a gazdaság abba a jó ütembe, ahogy ment a virus előtt, – és nem utolsó sorban, –  azt hiszem -, mindannyian vágyunk arra, hogy ismét kinyithassuk templomunk ajtaját, hogy egybegyűlhessünk Isten dicsőítésére, hogy együtt imádkozzunk, énekeljünk, – hogy leüljünk a Kossuth terembe immár nem két méterre egymástól, hanem úgy mint régen, kedélyesen, testvéri szeretettel, könyökünkkel érezve a másikat oldalunkon.

Felolvasott igerészünkben Izráel népe is visszasírta a régit. – Nem voltak már megelégedve a mannával, amellyel naponként jóllakhattak, – pedig ivóvíz is volt annyi, amennyire szükségük volt, mégis zúgolódtak Isten és Mózes ellen. Így a büntetés nem váratott sokat magára.

Így vagyunk-e mi is testvérek sokszor? Nem vagyunk megelégedve azzal amink van, ahogyan élünk, akivel élünk, ahol élünk, ahol dolgozunk, amennyi bért kapunk, – és utána jön a kígyómarás, a koronavírus, – és a következményei, – a gazdasági hanyatlás, a munkanélküliség, a betegségek szövődményeivel halmozottan.

Mózesnek a kígyómarást elszenvedők meggyógyításáért egy rézkígyót kellett fabrikálnia, – és akik arra néztek, azok meggyógyultak.

János evangéliumában Jézus ezeket mondja: „Bizony, bizony, mondom nektek: ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.”

A gyógyulás, a megoldás tehát adott a mi számunkra is. A kiút ebből a jelenlegi problémánkból, a világválságból, mint mindig, Jézus Krisztus, – ő az, aki egyéni életünket normális vágányra vezetheti, – ő lenne az, aki,  – hogyha az egész világ ezt felismerné és hittel kérné – , renbe hozhatná az emberiség összes problémáját, meggyógyíthatá a társadalom összes kígyómarását.

Nagymama és négyéves unokája a tengerpartra mennek. Nagyi elpilled a meleg naptól, mikor felébred látja, hogy az unoka erős hullámverésben erőlködik, fuldoklik lassan, – senki más nem látja ezt, ő maga meg túl gyenge ahhoz, hogy ki tudná menteni a fiucskát. Utolsó lehetőségként el kezd imádkozni, – és lám egy hullám felemeli a gyereket és egészen a partra hozza ki a Nagyi elé. – Nagyi megszólal: „és a sapkája hol van?, – mikor bement a vízbe volt rajta egy sapka is…”

Testvéreim, – sajnos ilyenek vagyunk, mi emberek, – ilyenek voltak a Mózesre bízott izraeliták, akik visszasírták a régit, – nem számított, hogy Egyiptomban rabszolga sorban éltek, – de hiányzott a húsos fazék.

Ezért volt szüksége az emberiségnek arra, hogy Jézus földre jöjjön, értünk meghalljon és harmadnapon győzedelmesen feltámadjon, – hogy legyen akire feltekinthessünk, – aki meggyógyítson a mostani kígyómarásainktól, és aki nem a régi állapotunkkat ígéri, hogy visszaállítja, hanem annál egy sokkal szebb jövőt ígér nekünk. Íme, újjáteremtek mindent, – írja János a Jelenések könyvében. Segítsen meg könyörülő Istenünk, hogy ez legyen a mi jövőnk is. Ámen

Mindenható Kegyelmes Istenünk!

Köszönjük megtartó kegyelmedet, gondviselő szeretetedet, – köszönjük, hogy megteremtettél, életet adtál, – és kegyelmedből fenntartasz mindeneket.

Köszönjük a megváltásunkat.

Köszönjük Jézus Krisztus áldozatodat. – a mi bűneinket hordtad, azokat vitted a keresztre, a te sebeid árán van nekünk szabadulásunk, – megvalljuk bűneinket és kérünk Istenünk, hogy Jézus szenvedése érdeméért bocsásd meg azokat.

Kérünk Atyánk hárísd el rólunk mindazon bajokat, melyek ezekben az időkben reánk leselkednek, – vess véget ennek a járványnak, – engedd, hogy visszaálljon az életünk, ahogyan azt megszoktuk, – ha nem, akkor adj bölcsességet, hogy megtanuljunk máshogyan élni, – de mindvégig a Te akaratod legyen meg, – és csak benned bízzunk, hiszen Te vagy a mi Istenünk, és kérünk, hogy maradj a mi őriző pásztorunk. Ámen.