Elcsendesedésre

“Egy Lévi házából való férfi elment, és feleségül vette Lévi egyik leányutódját. Az asszony teherbe esett, és fiút szült. Amikor látta, hogy milyen szép, három hónapig rejtegette. Amikor azonban nem tudta már tovább rejtegetni, fogott egy gyékénykosarat, bekente szurokkal és gyantával, majd beletette a gyermeket, és kitette a Nílus partján a sás közé. A gyermek nővére pedig ott állt távolabb, hogy megtudja, mi történik vele. 

A fáraó leánya éppen odament, hogy megfürödjék a Nílusban, cselédjei meg ott járkáltak a Nílus mentén. Megpillantotta a kosarat a sás között, odaküldte a szolgálóleányát, és kihozatta azt. Fölnyitotta, és meglátta a gyermeket; hát egy síró fiú volt! Megszánta, és ezt mondta: A héberek gyermekei közül való ez. 

A kisfiú nővére pedig ezt kérdezte a fáraó leányától: Ne menjek, és ne hívjak egy szoptató asszonyt a héberek közül, aki majd szoptatja neked a gyermeket? 

A fáraó leánya így felelt: Eredj!

A leány elment, és a gyermek anyját hívta oda. 

Vidd magaddal ezt a gyermeket – mondta neki a fáraó leánya –, és szoptasd őt helyettem, én pedig megadom jutalmadat! Az asszony magához vette a gyermeket, és szoptatta. 

Amikor a gyermek nagyobb lett, elvitte a fáraó leányához, aki a fiává fogadta. Mózesnek nevezte el, mert ezt mondta: A vízből húztam ki.”

(2Mózes 2,1-10)

Szeretett Gyülekezet, Kedves Testvérek!

Ez a jól ismert bibliai történet azokba a távoli időkbe enged betekintést nyernünk, amikor Isten népének szinte egyik napról a másikra nem mindennapi körülményekkel kellett szembesülnie.

Egy nép, mely az éhség idején nagycsaládként érkezett Egyiptom földjére, kezdetben nem panaszkodhatott. A nagycsalád, -József a fáraónak tett gondviselésszerű megbizatása révén-, Isten kegyelméből még kiváltságosnak is érezhette magát, hiszen az ország legjobb részén, a Gósen földjén telepedhettek le jövevényként. Évtizedek, évszázadok múltán a nagy családból nagy néppé, életerős néppé formálódhattak idegenben. A változás akkor következett be életükben, amikor életerejük, nagyságuk az új uralkodónak szemet szúrt. A fáraó félni kezdett tőlük, és kegyetlen intézkedéseket foganasított velük szemben, hogy megtörje, elsorvassza őket. Először kegyetlen kényszermunkával kellett szembenézni a felnőtt, életerős embereknek, majd a kicsinyeikkel szembeni gyilkos indulattal  és ennek következtében az ő elvesztésük miatti gyász fájdalmával.

Ezekben a nem mindennapi nehézségekben küzdve, még kezdetben nem sejthette szívük, hogy Isten velük való tervét nem tudja megtörni a velük szembeni elvakult indulat. Nem sejthette a szívük, hogy Isten irántuk való mentő szeretetteli igyekezete, szabadítása előbbre jár, mint a velük szemben megnyilvánuló ártó szándék. Nem sejthette a szívük, hogy a naponkénti megpróbáltatásaik is javukat, megmaradásukat szolgálja majd azon az úton, amely az egyiptomi szabadulásukat követően, a 40 éven át tartó pusztai vándorláson át, a tejjel mézzel folyó földre, az igéret földjére vezetett. Nem sejtette a szívük azt sem, hogy nem mindennapi körülmények között Istenükhöz is közelebb kerülnek majd.

Egy dolgot azonban Isten igéjéből látni vélhetünk: a mindennapi nehézségeik, küzdelmeik ellenére tovább folyt az életük. Nem voltak ideálisak a körülmények, az emberek mégis házasodtak, családot alapítottak, gyermekeket vállaltak, egyen-egyenként is életekért küzdöttek. Nagyon szépen megmutatkozik ez a küzdelem a bába asszonyok hozzáállásában, akik nem puszta emberi bátorságból, hanem istenfélelemből szembe mertek helyezkedni az akkori uralkodó életellenes parancsával, és így életben hagyták a megszületett fiú gyermekeket. De ez a szép küzdelem fedezhető fel azok életében is, akik a kicsiny Mózessel valamilyen módon kapcsolatba kerülhettek.

Az édesanya a benne megfogant kis életet nehézség közepedte is vállalta, két nagyobb gyermeke mellett megszülte és amíg csak tehette rejtegette, táplálta. Amikor pedig már gyermekét rejtegetni nem tudta, vízhatlanná tett kis gyékénykosárba helyezte és a Nilus növényekkel benőtt részénél vízre helyezte, – azaz reménytelenség között is reménykedve Isten gondjaira bízta gyermekét. Mózes nővére a kicsiny gyékénykosárkát távolabbról szemmel követte, majd a maga módján testvéri szeretetből mentette és így újra édesanyja karjaiba juttatta. A fáraó leánya a kiszolgáltatott kicsiny gyermeket megpillantotta, megszánta, védelmébe vette, engette, hogy egy ideig még más dajkálja, majd fiává fogadta. Törékeny női alakok dacoltak így a nép legnagyobb uralkodójának életellenes, ördögi parancsolatával szemben, amely önmagában véve sem volt veszélytelen. Törékeny női alakok háttérben folytatott napi küzdelme által is munkálhatta így Isten a jövendőt, formálta a történelmet.

De nem csak Mózes születésének történeténél, hanem az Úr Jézus Krisztus életében is és a történelem későbbi szakaszában is ott vannak a törékeny női alakok, akik szolgálata által Isten gondviselő szeretetét, szabadítását munkálta nemzedékről-nemzedékre.

Emlékezzünk meg ma azokról a törékeny lelkekről, akik a háborúságok közepedte csendesen vívták meg napi harcaikat, akik sokszor a világ szeme elől rejtetten szolgáltak, akik mindenféle ellenszolgáltatás nélkül áldozatot hoztak, akik oly sokszor idegenek fiait is megszántak, remélve hogy az ő messze szakadt szeretteikkel is törődik majd valaki. Ott lehetnek lelki szemeink előttünk azok a törékeny lelkek is, akik ma is ápolnak, virrasztanak, imádkoznak, testi s lelki táplálékról is gondoskodnak… azok, akik elengednek, útra bocsájtanak, de távolról is szemmel tartanak,…akik, ha kell visszafogadnak, ismeretlenül is befogadnak, szeretetből felkarolnak, meghallgatnak, szinte észrevétlen tanácsolnak.

Anyáknapja alkalmával adjunk hálát mindazokért a törékeny lelkekért, édesanyákért, akik életünkben gondviselő szeretettel voltak, vagy vannak felénk, akik rendkívül nehéz körülmények között is vállalták, vagy vállalják ma is Istentől kapott megbizatásukat.

Imádkozzunk mindazokért, akik a mostani nehéz körülmények között is küzdenek a kicsiny életekért, s mindent megtesznek megóvásukért. Gondoljunk azokra, akik törékeny leányokként, nőkként, asszonyokként, nem utolsó sorban édesanyákként a frontvonalon küzdenek sokak életben maradásáért, akik az elesettekkel, segítségre szorulókkal úgy igyekeznek törődni, mint sajátjukkal, és otthonaikban is több szerepben igyekeznek helytállni. Gondoljunk azokra a nagyszülőkre, akik kicsiny gyermekeket dajkálnak, s családokat egyben tartanak, míg a felnőtt gyermeküknek heteken, olykor hónapokon keresztül a családtól távol kell hivatásukat, szolgálatukat betölteniük.  Gondoljunk azokra a törékeny lelkekre, akik a sokféle tragédiákat látva elhagyatottakat, árvákat és özvegyeket felkarolnak. Azokra, akik tehetetlenségükben, négy fal között ágyhoz kötötten is Isten előtt tusakodva imádságban hordozzák a mi életünket, s ezt a sok nyomorúsággal teli világunkat. Könyörögjünk azokért a törékeny lelkekért is, akiknek veszteségeket kellett átélniük, akik gondoskodnának még ha tehetnék édesanyaként, de már nem tehetik, mert szeretteik nélkül kell tovább menniük, küzdeniük.

Mennyei Jó Atyánk, Urunk Istenünk!

Most amikor, a Te kezed reánk nehezedett, Te jól tudod, milyen sokfelé járnak a gondolataink. Te látod, hogy milyen sokféle aggodalmaskodást rejt magába a szívünk, miközben próbálunk beléd kapaszkodni, benned reménykedni, igédből biztatást kihallani.

Hálát adunk néked, hogy mindezidáig megsegítettél bennünket, s nem hagytál magunkra. Köszönjük, hogy a gondoskodó szeretetedből ma is jutott nekünk.

Kérünk bocsájtsd meg, ha sok mindent, ami korábban biztonságot, nyugalmat adott számunkra természetesnek vettünk, vagy ha egymással szemben elégedetleneknek, hálátlanoknak bizonyultunk.

Kérünk, adj nekünk bölcs szívet, hogy életünket Neked tetsző módon tudjuk vezetni, hogy Neked tetsző döntéseket tudjunk hozni, s Neked tetsző módon tudjuk egymás iránt szeretetünket is kimutatni. Kérünk, segíts sokféle megbizatásunkban a Te dicsőségedre élni.

Kérünk adj nekünk olyan szívet, amely által akarjunk és merjünk Neked szolgálni.

Kérünk adj szánkba olyan szavakat, és segíts olyan cselekedetekhez bennünket, amelyben Reád és a Te mentő szeretetedre mutathat, amely Krisztus Jézusban adatott nékünk.

Kérünk, adj erőt azoknak a törékeny lelkeknek, akik a frontvonalban és a háttérben is küzdenek, imádkozva szolgálnak.

Kérünk könyörülj meg ezen a többféle bűntől beszennyezet és többféle sebtől vérző világunkon, hogy lehessen megtérés, megújulás, gyógyulás, bátor hitbéli megnyilvánulás az élet védelméért, s az örök élet elnyeréséért fáradozva. Kérünk add meg nékünk, hogy nehézségeink közepedte hozzád közelebb kerülhessünk, s ha a járványon túljuthatunk, ne feledjük el, hogy megkönyörültél rajtunk. Ámen.

Anyáknapja alkalmából minden édesanyának, nagymamának, s azoknak, akik anyai szeretettel tudtak viszonyulni másokhoz, sok boldogságot, hosszú életet, jó egészséget kívánunk Isten áldásával!

Ha gyülekezeti szokásunknak most nem is tudunk eleget tenni, szeretnénk hangsúlyozni, hogy virágok nélkül is lehetünk megemlékezéssel azok felé az édesanyák felé, akik már nem lehetnek közöttünk, és kifejezhetjük köszönetünket azok felé, akik még szolgálnak körülöttünk!