Elcsendesedésre

“Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is. Ahova pedig én megyek, oda tudjátok az utat.” (János ev. 14, 1-4)

Kedves Testvéreim, Keresztyén Gyülekezet!

Jézus a pászkavacsora alkalmával Nagycsütörtökön mondja ezeket a szavakat. Megmossa a tanítványok lábait, előrejelzi, hogy Júdás nemsokára elárulja őt, előrejelzi, hogy Péter nemsokára megtagadja, – és kijelenti a tanítványoknak, hogy el kell hagynia őket, – de majd ismét eljön!

Veszélyhelyzetek, próbák, betegségek megrendítenek lelkünkben, – ilyenkor érzékenyebbek vagyunk, sérülékenyebbek, – de Jézus a mai üzenetben azt mondja a számunkra, hogy ne nyugtalankodjunk, csak higgyünk őbenne. Tudom, nem egy könnyű dolgot vár tőlünk a Mester, – megpróbáltatásaink közepette legyen erősebb a hitünk és bizzunk őbenne és jóra fordulnak dolgaink. Megpróbáltatások közepette, testvéreim pontosan az ellenkezője szokott történni, ugye, – inkább elveszítjük a hitünket. Ezért bátorít minket Jézus, hogy ezt ő nagyon is jól tudja, – de higgyünk és bizzunk benne.

Egy repülőút alkalmával az utasok a következőt hallják a hangosbemondón a pilótától: – Hölgyeim és uraim, elveszítettük az egyik meghajtónkat. Aggodalomra nincsen ok, csak egy órával később érkezünk majd célállomásunkhoz. Fél óra múlva a pilóta ismét: – Kedves utasok, elveszítettünk még egy motort, – két órával később érkezünk meg. Egy óra múlva a pilóta a következőket mondja be:                 – Hölgyeim és uraim, elveszítettük a harmadik meghajtónkat is, ennek következtében négy óra késéssel érkezünk meg. Mire az egyik hölgy utas ezt mondja a férjének: – drágám, kezdek aggódni, – ha elveszítjük a negyedik meghajtót is az egész éjszakát a levegőben töltjük…

Jézus életének utolsó 24 órája sem maradhat meg arra, hogy azt a tanítványokkal töltse, mielőtt elfogják, megkínozzák és keresztre feszítik, – de amíg lehet békességben szeretne megvacsorázni, nyugodtan elbeszélgetni.

“Ne nyugtalankodjék a ti szívetek” mondja Jézus, és János evangéliumának ezt következő sorai, a 14., a 15., a 16. valamint a 17. fejezetei az utolsó vacsora beszélgetését örökítik meg.

Ezt mondja Jézus először: igen, most el kell mennem, de ne nyugtalankodjatok, – vissza fogok jönni; – addig is egy másik Pártfogót, a Szentlelket küldöm el nektek; – és az én békességemet hagyom nektek. Aztán: én vagyok az út, az igazság és az élet; valamint én vagyok a szölőtő, – maradjatok meg bennem; és: ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben; és egymást szeressétek; barátaimnak hívlak, nem szolgáknak; és bármit kértek az én nevemben az Atyától, megadja nektek. Igen a világ gyűlölni fog, és üldözni fognak, de a Szentlélek elvezet majd titeket a teljes igazságra. És ezeket követően a 17. rész Jézus főpapi imádsága.

Milyen szép, kedves és kellemes vacsorai beszélgetés! Jézus felkészíti tanítványait arra, ami következni fog, megbékélteti szivüket, megnyugtatja őket. Ha hisztek bennem, nem kell félnetek, – mondja Jézus a tanítványoknak, – és ez az üzenete számunkra is testvéreim, – ezekben a napokban különösen. Valamint utat mutat nekünk: én vagyok az út, az igazság és az élet.

Karl Barth német teológus Princetonban tartott előadást és egy hallgató a végén a következő kérdést tette fel neki: Uram, nem gondolja, hogy Isten kinyilatkoztatta magát más vallásokban is, nem csak kizárólag a keresztyénségben. Karl Barth határozottan válaszolt: Nem! Isten nem nyilatkoztatta ki magát egyetlen vallásban sem; Ő egyetlen Fiában, Jézus Krisztusban nyilatkoztatta ki magát. Ezért mondja Jézus: “Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van.”

Higgyünk testvéreim, – Jézus számunkra is nyugalmat és az ő békességét igéri, utat mutat és életet, –  örök életet ad, – helyet készít nekünk az atyai házban. Segítsen meg könyörülő Istenünk, hogy oda eljuthassunk majd. Ámen.

Mindenható Kegyelmes Istenünk!

Magasztaljuk szent neved, aki megalkottad, fenntartod és bölcsen igazgatod ezt a világot.

Köszönjük, hogy megteremtettél minket, köszönjük, hogy még megtartottad életünket, és köszönjük a megváltást, amelyet Szent Fiad áldozata árán magunkénak tudhatunk, ha elfogadjuk Őt Urunknak és Megváltónknak. 

Kérünk Istenünk erősíts minket naponként, növeld hitünket, segíts Benned jobban bízni, ne engedd, hogy a bajok, a jelen próbái, a járvány vagy betegség elvonjon Tőled.

Maradj velünk kegyelmeddel, légy a betegekkel, a magányosokkal, adj nekünk vigasztalást, adj új reményt, add nekünk a Te békességedett, áldj meg minket.

Jézus nevében fohászkodunk. Ámen