Elcsendesedésre

 “Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.” (Jakab 1,2-4)

Kedves Testvéreim, Szeretett Gyülekezet!

          Sokan panaszkodnak, – megjegyzem megalapozottan-, manapság, hogy milyen időket élünk, – hogy mennyi megpróbáltatásban van részünk, hiszen körülvettek a bajok, a betegség, a járvány veszélye, az ezzel járó félelem, szorongás. Jakab azt írja, hogy ezeknek örülnünk kell! És megmagyarázza, miért: hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Más szóval a próbák fejlődést, növekedést eredményeznek. Ahogyan jó kertészek tudják hogyan kell a fákat, bokrokat megmetszeni, hogy szépen fejlődjenek, Istenünk is ezt teszi velünk. Gondoz, szeretettel, – még akkor is ha az néha fáj nekünk. Ezek a próbák azt szolgálják, hogy megerősödjünk általuk, ne engedjük, hogy a próbák győzzenek le minket, hanem mi győzedelmeskedjünk a megpróbáltatások között is, – és ha sikeressek vagyunk ebben, az megelégedettséggel, jó érzéssel, örömmel kell eltöltsön.

          Sokunknak sajnos ez nem jön össze így. A világ terhei, gondjai sokszor erősebbnek tűnnek, legyengítenek, elesünk, önsajnálkozásba kezdünk, panaszkodunk, sírunk és rettegünk, hogy mi más érhet még.

          Ezért biztat Jakab állhatatosságra, azaz kitartásra, – mert akkor válnak cselekedeteink tökéletessé, – akkor válunk mi hibátlanokká, – akkor termünk jó gyümölcsöket. A harag, a depresszió igenis természetes emberi reakciók, de a hívő embernek meg van a tudása arra, hogy hogyan kezelje ezeket. A hívő ember magába kell tekintsen, hogy felismerje és megbánja bűneit, hogy böjtölés és imádkozás által közelebb kerüljön ilyenkor az ember Istenéhez, – Isten ezt várja is. Ha az ember közeledik, Isten már vár reá. “Közeledjetek az Istenhez, és Ő közeledni fog hozzátok” – írja ugyancsak Jakab apostol a 4. rész 8. versében.  

          Ránkkövetkező csütörtökön az Úr mennybemenetelére emlékezünk, Áldozócsütörtök lévén, amikor is Jézus azt ígérte, hogy Szentlelke által velünk lesz az idő végezetéig, – kézen fogva vezet minket, az Ő áldozata árán hívhatjuk Istent Atyánknak, – rajta keresztül közeledhetünk Istenhez.

És mikor közelebb kerülünk Istenhez megváltozik gondolatmenetünk, megváltozik hozzáállásunk. Pál fogalmazza meg ezt legjobban a 2. Korintusi levélben: “Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére. Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk,”

          Arra szeretném felhívni a figyelmünket, – hogy Jakab is, Pál is ugyanúgy állítja időrendbe a dolgokat: a tökéletesség, a fogyatkozás nélküli hibátlanság, a minden mértéket meghaladó nagy és örök dicsőség a próbák és az azokkal járó időleges szenvedés után jön, – nem előtte és nem közben.

          Akinek pedig még kétsége lenne afelől, hogy ezek a próbák és ideiglenes szenvedések a javunkat szolgálják, hogy közelebb kerüljünk Istenhez, vagy ha valaki azt gondolja, hogy kiestünk Isten kezéből, hogy Isten nem törődik teremtményeivel, gyermekeivel, akkor olvassuk el a Zsidókhoz írt level néhány versét a 12. részből: “mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad. Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít az apja? Ha pedig fenyítés nélkül maradtok, amelyben mindenki részesül, fattyak vagytok, nem pedig fiak.” (Zsid.12,6-8)

          Próbára tesz tehát Isten, de szeretettel teszi, mint jó Atyánk, megengedi a bajokat, betegségeket, de ha kitartunk, ha álhatatosak maradunk, ha hitünk és bizalmunk nem inog meg, jutalomban részesülünk. Jakab a felolvasott rész 12. versében ezt írja: “Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek.”

          Erre segítsen meg könyörülő Istenünk. Ámen.

Mindenható Kegyelmes Istenünk!

Magasztaljuk szent neved a hozzánk való szeretetedért, melyet érzünk naponként. Bár a világ gondjai, a próbák, bajok, betegség körülvesznek ugyan, mégis tudjuk, hogy hozzád menekülhetünk, a Te karjaidban védelmet találunk, gondunkat viseled és igazi lelki békesség vehet körül bennünket.

Jézus Krisztusunk, aki az Atya jobbján közbenjársz és fohászkodsz értünk Szentlelked által légy velünk, neveld hitünket, erősítsd bizalmunkat, adj új reményt a holnap felől.

Imádkozunk szeretteinkért, betegeinkért, minden szenvedő embertársunkért. Imádkozunk gyülekezetünkért, keresztyén egyházainkért. Imádkozunk a lehetőségért, hogy ismét egybegyülhessünk templomainkban magasztalni Téged Istenünket.

Addig is maradj velünk, add a te békességedet, áldj meg mindannyiunkat. Jézus nevében fohászkodunk, Ámen.