Elcsendesedésre


„Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.” Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: “Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?” Péter így válaszolt: “Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.  Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” Még más szavakkal is lelkükre beszélt, és így kérlelte őket: “Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől!”  Akik pedig hittek a beszédének, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk.

ApCsel 2, 36-41

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

          Ha emlékeztek testvéreim március 15.-én találkoztunk utóljára személyesen, – ünnepelve az 1848-as forradalmat. Megemlékeztünk hőseinkről, – azóta eltelt több mint két hónap. Rendszeresen templombajárók ezt az időszakot kiszámolják eltelt vasárnapokra, kihagyott úrvacsoravételre, – habár tudom, hogy mindenki a maga módján azért megtartotta az istentiszteleteket, – sőt lehet, hogy úrvacsorázott is virtuálisan, – hiszen pl. a magyarországi és erdélyi egyházkerület is támogatott és lehetővé tett ilyet.

Elmaradt a húsvéti ünneplésünk együtt – de ezt – ha hiszitek, ha nem első adandó vasárnapi alkalommal bepótoljuk, hiszen ez a keresztyén egyház legfontosabb ünnepe, Jézus feltámadásának ünnepe!

De ma pündösdi ünneplésünk van soron és Pünkösd ünnepe is Krisztus ünnep. Ezen a napon váltotta valóra Jézus Krisztus azt az ígéretét, amelyet korábban adott tanítványainak, hogy: “Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok, és veletek vagyok minden nap a világ végéig”.

Jézus él, Isten jobbján ül, uralkodik a teremtett világunk, a kozmosz felett, de itt van közöttünk, – sőt, bennünk is, a Szentlélek Isten képviseli őt. Ez a Pünkösd titka. A Szentlélek nem valami újat hoz, ő Jézust hozza, a feltámadt és megdicsőült Urat. Jézusról szól, róla tanúskodik, Jézust dicsőíti, Jézus szavait juttatja eszünkbe és Jézust állítja középpontba. Ezért igaz, hogy a Pünkösd is Krisztus ünnep. És ezért beszélünk Pünkösdkor is Jézusról.

Így történt ez az első Pünkösdön is. A csodálatos jelek, a szélzúgás, a tüzes nyelvek olyanok voltak, mint ma a harangszó: felhívták az emberek figyelmét, és összegyűltek az apostolok házánál, ahol Péter szólni kezdett hozzájuk. Prédikációjában nem a Szentlélekről beszél, alig említi a csodás jeleket, – mi sem szoktunk a harangszóról prédikálni – ehelyett Péter Jézusról kezd beszélni. Ennek a beszédnek a záró, összegző mondatát hallottuk: „Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.”

Nem udvariaskodik, nem kertel, nem fogalmaz tapintatosan Péter. Elmondja, hogy Jézus a Messiás, az Isten Fia, az Isten Úrrá tette őt, és nyíltan hallgatói szemébe mondja, hogy ti pedig keresztre feszítettétek őt.

A következő mondat, amit Lukács evangélista – mert ő írta az Apostolok Cselekedeteit is – ír, az számomra szinte hihetetlen, mindenesetre megdöbbentő. Azt várnánk, hogy egy ilyen nyílt vádra felháborodott visszautasítás, tiltakozás, de legalább mentegetőzés lenne a válaszreakció. De szó sincs ilyesmiről, e helyett azt olvassuk, hogy: amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket.

Szeretett Testvéreim, ez a Szentlélek munkája. Hangzik az ige, és felébred a bűnbánat. Azt hiszem emlékeztek, hogy mondtam már a szószékrôl, más alkalommal, hogy nyilvántart az egyház többféle bűnt: “Culpa in omitendo et culpa in comitendo” – azaz bűnök, amelyeket azzal követünk el, hogy nem cselekszünk meg valamit, – ahogyan Jakab mondja, hogy aki tudna jót cselekedni, de nem teszi, – bűne az annak. És vannak azok a bűnök, amelyeket de facto, – gyakorlatilag elkövetünk. – Lehet ezt boncolgatni sokáig, hogy milyenek, melyek ezek a bűnök. – de én ezt mondom, hogy csak két féle bűn létezik, – testvéreim: a tied — és az enyém.

           Egyszerre rádöbbenünk, hogy rólunk van szó. Nem a másik ember bűnéről, hanem az enyémről.

A Szentlélek nagy csodái közé tartozik, amikor az igét hallva, olvasva felismerem: bűnös ember vagyok. Vétkeztem ellened és embertársaim ellen. Mea culpa, mea maxima culpa. Az én vétkem, az én igen nagy vétkem. Amíg ezt nem látjuk, amíg nem érezzük, hogy az ige szíven talált, amíg mentegetjük magunkat, amíg mindenki más bűnös, de én nem, amíg mindig a másik ember a hibás, én sohasem, – addig még nem volt Pünkösdünk, még nem tapasztaltuk meg a Szentlélek munkáját.

A megtérés a bűnbánattal, annak a beismerésével kezdődik, hogy rosszat tettem, rosszul éltem. Vigyázzunk azonban, ez nem a bűneink, a rossz cselekedeteink következményei miatti bánkódás. Sokan vannak, akik így érzik: valami bűnt követtem el és most szenvedek a következményei miatt. És azt mondják, hogy legközelebb majd óvatosabb leszek. Majd igyekszem elkerülni a következményeket. Nem a bűnt, hanem a negatív következményeit. Aki így gondolja, az nem a bűnét bánja, hanem önmagát sajnálja. A bűnbánat az, amikor szíven üt, hogy mit tettem! Hogy megbántottam a másik embert. És, hogy megbántottam Istent. Áltattam magam, hogy hívő ember vagyok, templomba járok, úrvacsorát veszek, imádkozom, de valójában elutasítottam Jézust, és kizártam az életemből. A bűnbánat az, amikor mindezt látni kezdem, és fájni kezd, hogy milyen ember vagyok is én.

Hadd kérdezzem, hogy fájt-e már, hogy megbántottál valakit? De még inkább azt kérdezem, hogy fájt-e már valaha, hogy megbántottad Istent, azt, Aki úgy szeretett, hogy a Fiát, Jézust halálra adta érted? Van egy ritka betegség: a fájdalomérzet hiánya. Nagyon veszélyes, mert a fájdalom hiányában az ember mindenféle súlyos következményekkel járó károsodásnak van kitéve. A bűnbánat hiánya a lélek ilyen betegsége. Imádkozzunk azért, hogy a Szentlélek adja nekünk a bűnbánat ajándékát!

A Szentlélek másik nagy csodája az, hogy ennek a bűnbánatnak a nyomán felébred bennünk a változás utáni vágy. Akik Péter apostolt hallgatták, azok megkérdezték: Mit tegyünk? A Szentlélek által ébresztett bűnbánat ma is ezzel a kérdéssel folytatódik: Mit tegyek? Hogyan változhatok meg? Akiben ez a kérdés felébred, az biztos lehet abban, hogy a Szentlélek munkálkodik benne.

Péter apostol válasza az, hogy térjetek meg és keresztelkedjetek meg Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára! Péter ezzel azt mondta, hogy van szabadulás, mert van Szabadító. Jézus ez a Szabadító, akinek a neve is ezt jelenti. Születése előtt azt mondta anyjának az angyal, hogy nevezd nevét Jézusnak, mert ő fogja megszabadítani népét bűneiből. A bűnbánatra Isten bűnbocsánattal válaszol.

 Ezért lett emberré Jézus, ezért halt meg a kereszten, ezért támadt fel a halálból, és ezért küldte el a Szentlelket. Mi bűneinkkel megfeszítettük őt, Ő pedig Szentlelke által megbocsátást és új életet ad mindazoknak, akik megbánták bűneiket. A Biblia ezt megtérésnek mondja. Lezárul az életem bűnnek szolgáló szakasza és elkezdődik egy új, amelyikben most már Jézus az uralkodó. Ezt a változást, a megtérést azzal pecsételték meg Péter hallgatói, hogy megkeresztelkedtek Jézus nevében.

Sokan közülünk már gyermekkorban részesülhettünk a keresztség sákramentumában, de útközben talán elfelejtettük, vagy nem is lett egészen világossá még, hogy a keresztségünkben Istené lett az életünk. Mégsem kell újra megkeresztelkednünk, csak meg kell térnünk, és azt mondanunk: Hiszen én már gyerekkoromtól Jézusé vagyok! Mostantól másként, az ő szava szerint akarok élni. Ez a megtérés. Ha tudatosítjuk, hogy az életünk Istené, hogy a miénk már régóta a bűnbocsánat és az új élet ajándéka, hogy rajtunk van Jézus pecsétje, akkor a gyakorlatban is lezárhatjuk a múltat, és elkezdhetünk egy új életet. Mindez a Szentlélek munkája bennünk. Így élték át sokan, – az ige azt mondja háromezren – életük megújulását az első Pünkösdkor, és azóta is sokan, így élik át ma is. És mi is, mindegyikünk, közöttük lehetünk.

Befejezésként egy történetet mondok el, amit Patricia St. Johns, keresztény gyermekkönyv írótól olvastam.

Az amerikai vadnyugat egyik eldugott aranyásó településére egy nap egy asszony érkezett, aki gyermeket szült, de a szülésben meghalt. Az egyik aranyásó megszánta a gyermeket, magához vette. De amikor le akarta fektetni, rájött, hogy a kunyhójában piszok, rendetlenség van, nincs hová tenni a kicsit. Kénytelen volt hát nekiállni, kitakarítani, helyet készíteni. A gyerek növekedett, már nézegetett, és az aranyásó arra gondolt, milyen szegényes is ez a hely. Így aztán nekilátott, kifestett, némi színt vitt a kunyhóba, és amennyire tudta, feldíszítette képekkel. Amikor a gyerek már mászni, majd járni tudott, kiment az ajtón is, ekkor az aranyásó aggódni kezdett. Az udvar, a kis kert csupa lom, szemét, sáros, nem igazán jó hely egy gyereknek. Ezért rendbetette az udvart, a kertbe növényeket ültetett, sőt még kívülről is kimeszelte hófehérre a házat. Azután valami rendkívüli történt. A szomszédok és a település többi lakója is elkezdte rendbetenni, szépíteni a házát, kerteket ültettek, versenyeztek egymással, és az aranyásó település képe megszépült. Mindez azért, mert egy aranyásó befogadott egy kisgyermeket. A kisgyermek változtatta meg a település életét.

Nem hiszem, hogy magyaráznom kellene, hogy hogyan jön ez a történet Pünkösdhöz. Jézus újra itt van, a Szentlélek elhozta őt közénk. Térjetek meg és újítsátok meg a keresztségeteket bűneitek bocsánatára, és veszitek a Szentlélek ajándékát!

Erre segítsen meg könyörülô Istenünk. Ámen

Pünkösdi ima

Szentlélek Isten, virrasztva és imádkozva kérünk, légy velünk mindig. Nem azt kérjük, hogy céljaink szolgálatába állj, hanem hogy ismertesd meg velünk Istent és útjait, és tedd, hogy mindig Istennel legyünk, akaratát cselekedve.

Add, hogy halljuk hangodat, felismerjük jelenlétedet és mindig tisztelettel és imádattal álljunk Istenünk előtt. Köszönjük, hogy megismerhetünk és bennünk maradsz. Tedd számunkra ezt a virrasztást is szívünkbe írt törvényedre emlékeztető jellé. Köszönjük, hegy ígéreted szerint kiáradsz Isten egész népére, és mint az eső a kiszáradt talajt, életre kelted személyiségünket.

 Mi, természettől eltávolodott emberek az esőt már csak „rossz idő”-nek nevezzük; gyógyítsd meg hasonló, torz idegenkedését korunk emberének Istentől, amely minket is megfertőz. Alakítsd át szívünket, hogy befogadjuk Isten Szavát és mindennek ellenére hűségesek legyünk ahhoz. Add meg nekünk a könyörgés és a dicséret érzékét.

Taníts meg minket imádkozni és átélni istengyermekségünket. Szüntelenül ébressz fel, hogy ne rohanjuk át, vagy töltsük „kómában” az életünket, hanem imában megalkotott rend és terv szerint. Add, hogy helyesen beszéljünk, amikor Krisztusért zaklatnak s légy velünk minden nap, hiszen naponta érezzük a világ ránk nehezedő fenyegetését: adj nekünk bátorságot és az ellenségeink iránt szeretetet.

Őrizz meg attól, hogy rosszal viszonozzuk a rosszat. Légy vigasztalónk és pártfogónk. Add, hogy Benned találjunk biztonságot, e világon való anyagi és társadalmi bizonytalanságot vállalva Krisztusért. Adj bátorságot, hogy nemet tudjunk mondani a sodró erejű és rejtett kollektív bűnökre, s hogy ne hallgassunk Isten küldetésében. Légy erőnk a kicsiség, hírhedtség, megalázottság vállalására. Miként Jézus megvallotta az Atyát egész életével, úgy tegyünk mi is tanúságot Istenről Jézus szavainak hirdetésével.

Vezess, hogy a Krisztus hirdette Igazságot, amelyet az apostolok továbbadtak, tisztán értsük és meg is valósítsuk. Légy erőnk ebben a tanulásban és hitünket növeld.

Adj nekünk örömben gyümölcsöző lendületet, hogy meg ne keseredjünk, le ne törjünk, hivatásunk meg ne szürküljön a botránkoztató problémák láttán.

Őrizd meg Isten népe egységét, még némely vezetőinek romboló tevékenysége ellen is.

Adj nekünk meleg, testvéri szeretetet hogy egy szív, egy lélek legyünk és kiálljuk a szétszóratás hosszú éveit is.

Légy a közösség Lelke, s a legkisebb szeretetközösségé, a házasságé is. Segíts a jó párválasztásban és a tiszta szerelemben.

Add, kérünk adományaidat Krisztus testének építésére, legyen életünk jel, hívás a többiek számára Isten felé, a közösségen belül is, s a világban is; az Evangélium szolgálatára, hogy gyógyíthassuk a lelkeket, akiket szívünk elé teszel. Légy velünk, hogy teremjük a Lélek gyümölcseit.

BULÁNYI GYÖRGY