Elcsendesedésre

“Az Úr megragadott engem; elvitt engem az Úr lélek által, és letett egy völgyben. Tele volt az csontokkal. 

Végigvezetett köztük körös-körül, és láttam, hogy nagyon sok csont volt a völgyben, és már nagyon szárazak voltak. 

Megkérdezte tőlem: Emberfia! Életre kelnek-e még ezek a csontok? Én így feleltem: Ó, Uram, Uram, te tudod! 

Akkor ezt mondta nekem: Prófétálj e csontokról! Mondd nekik: Ti, száraz csontok, halljátok az Úr igéjét! 

Így szól az én Uram, az Úr ezekhez a csontokhoz: Én lelket adok belétek, és életre keltek. 

Inakat adok rátok, húst rakok rátok, és beborítlak benneteket bőrrel, azután lelket adok belétek, hogy életre keljetek. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr! 

Én tehát prófétáltam, ahogyan megparancsolta nekem. Amint prófétálni kezdtem, hirtelen nagy zörgés támadt, a csontok pedig remegni kezdtek, és egymáshoz illeszkedtek. 

Láttam, hogy inak kerültek rájuk, majd hús növekedett, és végül bőr borította be őket, de lélek még nem volt bennük. 

Akkor ezt mondta nekem: Prófétálj a léleknek, prófétálj, emberfia, és mondd a léleknek: Így szól az én Uram, az Úr: A négy égtáj felől jöjj elő, lélek, és lehelj ezekbe a megöltekbe, hogy életre keljenek! 

Én tehát prófétáltam, ahogyan megparancsolta nekem. Akkor lélek szállt beléjük, életre keltek, és talpra álltak: igen-igen nagy sereg volt. 

Akkor ezt mondta nekem: Emberfia! Ez a sok csont Izráel egész háza, amely most ezt mondja: Kiszáradtak a csontjaink, és elveszett a reménységünk, végünk van. 

Azért prófétálj, és ezt mondd nekik: Így szól az én Uram, az Úr: Íme, felnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem, és beviszlek benneteket Izráel földjére. 

Majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor fölnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem! 

Lelkemet adom belétek, életre keltek, és letelepítelek benneteket a saját földeteken. Akkor majd megtudjátok, hogy én, az Úr, meg is teszem, amit megmondtam – így szól az Úr.”

Ezékiel 37:1-14

Kedves Testvéreim, Keresztyén Gyülekezet!

Nem is olyan régen kezembe került egy fénykép. A régi amerikai prériről, ahol a bölénycsordák esztelen kiirtása következtében mérföldekre csak kiszáradt bölénycsontokat lehettett látni, amint a nap hatására és a keselyűk tevékenysége maradványaiként fehérlettek a fűben, ameddig csak a szem ellátott…

Ezékielt olvasva, nagyjából azt mondhatjuk, hogy egy hasonló képet mutatott Isten a prófétának. Egy kihalt képet, – száraz csontokat, – ugyanakkor ismertetve mindenkivel azt, – hasonlóan a bölények esetében is -, hogy itt korábban élet volt, – tömegekről beszélünk, – akik már nincsenek, – elhaltak…

Mi történt? Sokunknak nem kell nagyon messzire visszatekintenünk, hogy lássuk az átmenetet: az élő tömegekből hogyan változott a virágzó, a zöldülő völgy a száraz csontok völgyévé.

Melyek azok a folyamatok, amelyek ezt előidézték? Egy baráti kapcsolat, mely durván megszakadt? Emléke egy viszálynak, mely soha nem volt kellően orvosolva? Egy szeretetkapcsolatnak talán az elhanyagolt csontjai fehérlenek a tűző napon? Az emlékeink elhanyagolása szintén része lehet ennek a folyamatnak, – vagy egy buta hiba, egy sértő szó, melyet nem volt merszünk, bátorságunk, erőnk korrigálni? Hogyan nézhetnek ki ezek a száraz, fehér csontok a mi gyülekezeti életünkben? Mindannyian kell érezzük ennek a szárazságnak az irritáló, rongáló hatását, – hiszen fájdalmas ez, legyőzi sokszor életerőnket, odaadásunkat, meg akar fosztani attól, hogy tevékenyek maradjunk a gyülekezetben…

Egyházunk 125 éves évfordulójának ünneplésére készülünk, ha Isten kegyelmes lesz hozzánk és megengedi, ha eltávolítja rólunk a veszedelmet, a járványt – ha megengedi, hogy megelevenedjünk, mert most sokszor úgy érzem, hogy csak száraz csontok vagyunk.

Ezékielt a lélek elvitte ebbe a völgybe, ahol a száraz csontokat látta, – nem tudjuk kiéi voltak. Sajnos földi életünk tele és tele van ilyen völgyekkel; – meddig emlékezünk vissza a történelemben, – a holokausztig, a kommunista rezsim, a sztálinizmus eltüntjeire, netán mostanában frissen élhet bennünk a képe a szélsőséges muszlim terrorizmus áldozatainak, a keresztyén diákok Kenyában, a kopt keresztyének irtása Irakban, Sziriában, – és sorolhatnánk az ilyen völgyeket! A jelenlegi hírek: a létező rasszizmus és az ez ellen elkezdődött, de kicsavart, eltorzított tüntetések, melyek anarhista vandalizmusba torkolltak, – ezek is mind a társadalom halálvölgyeinek fehér csontjai.

Mikor Isten Ezékielt megkérdezte: Emberfia! Életre kelnek-e még ezek a csontok?

A próféta bölcsen válaszolta: Ó, Uram, Uram, te tudod! Isten ezt parancsolta számára: Prófétálj e csontokról! Mondd nekik: Ti, száraz csontok, halljátok az Úr igéjét!

Testvéreim, életre kelésre, megújulásra van szükségünk, – jó régimódi reformációra!

Szentháromság vasárnap a mai, – Pünkösd utáni első vasárnap az egyházi naptárban. Isten felismerte alkotott emberiségének bűnbeesését, – bűnös életvitelét, a bűn okozta eltávolodását, a Sátán ellenőrzését világi életünknek, – de szeretete irántunk sokkal nagyobb volt, mint hogy veszni hagyjon, – de ekkora bűnhalmaz óriási áldozatot követelt, – és Isten saját Fiát áldozta fel a mi bűneink kiengesztelésére, – Jézus Krisztust, Megváltónkat, aki meghalt, feltámadt és felment a Mennybe. De mielőtt elment volna megígérte az Új Pártfogót, a Szentlelket, akit kitöltettett, – amit múlt vasárnap ünnepeltünk, kitöltetett mindannyiunk életére, az Egyházra, mireánk is.

Ez a Lélek, – amelyet Isten Ezékiel számára is megígért, akit Ezékiel megtapasztalt, hogy a régi száraz csontokat egybefonja, azokra új erő, – izom és ín, – és új bőr kerül, – és végül életet adó lehelet, a Szentlélek megújító, életet adó lehelete a halott csontokba. – Ezt várhatjuk mi is, – ezt kell elkérjük mi is testvéreim, – nem megtévedt gondolatokat, nem behódoló életformákat kell elfogadjunk, ahogyan azt nagyon sok egyháztest teszi, hanem a saját megújulásunkat kell kérjük a Szentháromság egy Istentől.

Olyan állapotokról ír a próféta, amikor az ember őszintén azt érezheti: nincs remény. Mégis kiderül, hogy Isten hatalma mindenre elégséges. A babiloni foglyok önmagukat tekintették kiszáradt csontoknak, valószínű, hogy Jeruzsálem elestének a híre is eljutott hozzájuk…Elkeseredettek voltak, reménytelenek, – távol az otthont jelentő Jeruzsálemtől, – ami talán most földig le van rombolva, – nem áll Salamon temploma, – mi az, ami még reményt nyújthat. Az otthon maradott mag, – maga a száraz csontokat jelentő izráeli nép, – mi segíthet/segített rajtuk? A prófétának Isten igéjét kellett hirdetnie. Isten igéje nem tér vissza üresen, hanem véghezvisszi Isen akaratát, eléri célját… – És ígéretet kaptak, – hogy Isten új lelket lehel a kiszáradt csontokba, – új életet ad!

Pál mikor a bűnös testiségről beszél eljut a végkövetkeztetésre, – a testiség a bűn rabszolgájává tesz, és lélek nélkül a test halott. De felismeri Pál azt is, és felkiállt örömében: Én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? – és jön a válasz: Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! – Mert Isten elvégezte a Megváltás tervét, kidolgozta, – Jézus a keresztre vitte a mi bűneinket, – halálával eltörölve azokat, –  és új lelket, a Szentlélek ajándékát kaphatjuk mi is, ezt az új lelket lehelli Isten is a mi orrainkba, hogy száraz csontjaink megelevenedhessenek, – és új életet nyerjünk.

Ami az embernek a véget jelenti, ami után úgy érezheti nincs semmi már…Isten kezdetté tudja tenni. Vannak helyzetek, amikor minden emberi próbálkozás hiába való, csak Isten által lehetséges…

Testvéreim, mi az, ami minket elkeserít? Mi is, mint Ezékiel egy ilyen csontokkal telt völgyben érezzük magunkat?

Hol érzed, hogy nagyon reménytelen a helyzet? Ki az, akihez már nem fűzöl egyáltalán reményt? Hol mondod azt, hogy ez már a vég? Nem tudok más megoldást, mint Isten igéjét! Ígéretünk van, – Isten Új életet akar belénk is lehelni. Teljessé akar tenni bennünket, – hiszen egy ember nem csak csontokból és izomból és bőrből áll, hanem lélekből is. Van remény, testvérem, – hogy életre keljünk, hogy megelevenedjünk Isten ígéje által. Segítsen meg erre könyörületes Istenünk. Ámen.

Ó, dicsőséges Szentháromság’

Dicséret, hála és magasztalás legyen néked, hogy kijelentetted magadat a te Igédben, és megismerhettünk csodálatos szentségedben. Megismerhettünk, mint jóságos Atyánkat, kihez hasonló nincs mennyen és földön, akihez mi, nyomorult bűnösök, azzal a reménységgel fordulhatunk, hogy kegyelmesen meghallgatod minden imádságunkat, és végtelen szereteteddel megadod nekünk, ami legjobb testünknek és lelkünknek.

Kibeszélhetetlen jóságodért, atyai gondviselésedért örvendező szívvel áldjuk szent nevedet.

  Istennek Fia, Jézus Krisztusunk, ki eljöttél az időnek teljességében e földre, hogy megkeressed és megtartsad, ami elveszett: te vagy a mi megváltónk, közbenjárónk, főpapunk, te vagy a mi világosságunk. Ott ülsz a mennyben a dicsőség királyi székében, az Atya jobbján, és mégis velünk vagy ígéreteid szerint mind a világ végezetéig. Dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás legyen a te szeretetedért, érettünk való szenvedésedért, halálodért, feltámadásodért és mennybemeneteledért!

Istennek Szent Lelke, ki egyenlően örök és mindenható vagy az Atyával és a Fiúval, kit elküldtél, hogy lakozzál bennünk, tégy minket a te templomoddá, ki újjászülsz, megvilágítasz, megszentelsz és megvigasztalsz minket: legyen mindezért hála és dicsőség neked!

Kegyelmedért imádkozunk JóIstenünk a mai napon, – az anyaszent egyházadért, különösen az üldöztetést és szenvedést megtapasztalókért, akik a te nevedért szenvednek, – légy velük.

Újísd meg egyházadat, a mi gyülekezetünket is, áldj meg minket. Légy a betegeink gyógyítója, a gyászolóink vigasztalója, mindannyiunk ôrizô pásztora.

 Atya, Fiú, Szentlélek, egy, örök, igaz Isten, véghetetlen szerelmeddel és kegyelmeddel maradj velünk életünk minden napján mindaddig, amíg megláthatunk színről színre és örökké imádhatunk téged. Ámen.